Tápiószecső történelme

Tápiószecső honfoglalás kori település, a Kartal nemzetség ősi birtoka volt. A falu területén előkerült réz - és bronzeszközök bizonyítják az ember jelenlétét, megtelepedését a honfoglalás előtti időkben. Az első okleveles említése 1264-ből, IV. Béla uralkodás idejéből ismeretes. Az oklevél szövege szerint a király Tápiószecsőt Uza fiaitól korábbi bűneik miatt elvette, s a települést a margitszigeti apácáknak adományozta. Később a falu egy Péter nevű birtokos tulajdona lett, aki azt az 1271-ben kelt végrendeletében a margitszigeti apácákra hagyta.

A 13. század végén az apácák Szecsőt megszerző oklevelét Uza unokája, Bertalan kérésére érvénytelenítették, s ennek következtében a falu visszakerült a Kartal nemzetség birtokába. A 14. század folyamán Szecsőt Uza Ferenc utódai, a birtokukról pomáziaknak nevezett Chyko család tagjai birtokolták. Ennek a családnak a tagjai a 14. század folyamán a királyok közvetlen környezetéhez tartozó iskolázott urak voltak: volt közöttük királyi tárnokmester, valamint egy egri püspök. A Chyko család a falu birtoklásáért a 14. században többször is pereskedett a Pető-családdal, utoljára 1399-ben. A Chyko - család tagjai 1419-ig az Úri és Zahyus nevű falvak területével megnövelt Szecsőt osztatlanul birtokolták. Ezután Szecsőt előbb zálogba adták, majd örökáron eladták Perényi Péter fiainak. Ezzel a Kartal nemzetség pomázi ágának a Tápió-mentén történő birtoklása teljesen megszűnt. Később a falu a Perényiektől, bizonyos Lábatlani Gergely tulajdonába került, akitől 1471-ben Bátori István vásárolta meg 16 000 forintért. A falu országos vásárait az oklevelek 1427-ben említették meg először, majd egy 1472-ben kelt oklevél a települést oppidumnak, azaz mezővárosnak nevezi.

A 16. században a Tápió-mente kisrégiót - így Tápiószecsőt sem - nem érte még jelentősebb pusztítás a megszálló törökök részéről. Kocsis Gyula kutatásai szerint a lakosság folyamatosan jelen volt Úriban, Kókán és Szecsőn a 16. század végén kezdődött 15 éves háború kezdetéig. 1546-ban a török adószedők Tápiószecsőn 30 kaput, 41 háztartásfőt írtak össze, míg a magyar adókivetők 1553-ban 20 portát találtak. A juhok száma ebben a faluban - hasonlóan a Tápió-mente nyugati részén fekvő falvakhoz - 1546-ban és 1562-ben is a keleti részen lévő településekhez viszonyítva jelentéktelennek mondható (100, illetve 150 juh). Ugyanakkor az 1546-os összeírás szerint a Tápió felső folyásánál fekvő falvakban - így Tápiószecsőn is - nagyon sok káposztát termeltek. Az 1559-es összeírás szerint Szekcsuj - Tápiószecső akkori neve - jövedelme 9324 akcse volt, amely Szülejmán tezkere emin ziamet birtoka volt, majd ezután szultáni khász birtok lett.

A 17. század első felében a háborús pusztítások következtében lényegében a falu lakatlanná vált. Egy 1673-ból fennmaradt adat szerint akkor a falu plébániája fennállt, míg az anyakönyvi bejegyzéseket 1698-ban kezdték meg. A falu újjáéledését jelzi az az adat is, miszerint a török kiverése után, a 17. század végén Tápiószecsőn két malom is működött. Ebben az időben a faluban hetente piacot is tartottak, valamint egy mészárszék is működött Szecsőn. A szecsőiek életére vonatkozóan fontos adatokat mutatnak be az élőállatok kereskedelmére vonatkozó török vámnaplók 1563-1564-ben kelt, a váci rév forgalmát rögzítő példányai. Ezen adatok szerint ebben az időben a váci réven áthajtott állatok - marhák, juhok, lovak - 90%-a Szecőről és Szentlőrinckátáról származott. A Rákóczi-féle szabadságharcban a faluból 28 fő vett részt, akik Deák Ferenc és Szabó Máté ezredében szolgáltak. A szatmári békekötés után 1715-ben 53, 1720-ban 82 adóköteles háztartást írtak össze Tápiószecsőn. Az 1754-es összeírás szerint a falu Esterházy Pál és Grassalkovich Antal birtoka volt.

Az 1770. évi úrbéri szabályozás alkalmával 37 24/32-ed úrbértelket írtak össz a településen. A falu római katolikus temploma még a 17. századból maradt fenn, ám azt 1741-ben Esterházy Pál átalakíttatta és megnagyobíttatta. 1802-ben a templom harangját újraöntötték, 1806-ban festették a templom oltárképét, 1820-ban újra zsindelyezték a tetőzetet, majd 1877-ben az egész templomot felújították. 1865. december 9-én Bárdy István községi jegyző által aláírt jelentés szerint a falu a kecskeméti járásban fekszik, közel a Szentkirályi erdőhöz. Ebben a jelentésben olvashatunk a sűrű Szilas erdőről, amely a tatárjárás idejében - a jegyző úr szerint - menedéket nyújtott a tatárok elől menekülő lakosságnak.

Az 1880-as években megépített Budapest - Nagykáta - Szolnok vasútvonal Tápiószecső életében is nagyon lényeges változásokat eredményezett, hiszen a közlekedés meggyorsult, ennélfogva új munkavállalási lehetőségek kínálkoztak a tápiószecsői lakosság életében - elsősorban a fővárosban. Az 1890-es évek elején Hevesy Lajosné Scholzberger Jenni lett a falu legnagyobb birtokosa. Ebben az időban a falu közigazgatási területén több új tanyaközpont épült: Magdolna-telep, ahol felépült a Hevesy-kastély is, Belső - major, Klára - major, Kistanya. A falu művelési ágak szerinti megoszlásának változásai 1895 és 1935 között: a szántó 49%-os arányával 1895-ben a település a Tápió-mentén - Farmos előtt - az utolsó előtti helyen található. Az 1935-ig eltelt 40 év alatt ebben a művelési ágban alig - alig történt változás. Az 1935-ös összeíráskor Tápiószecsőn a szántó aránya 51%, amely értékkel - Nagykátával együtt - ismét az utolsó előtti helyen áll. Viszont a 40 év alatt a szőlők aránya megduplázódott 3%-ról 6%-ra, valamint az erdők aránya is jelentős mértékben 16%-ról 23%-ra növekedett. A birtokok aprózódására utal egyértelműen az az adat, miszerint a 100 kh-on felüli birtokok részesedési aránya az 1895-ös 64%-ról 40 év eltelte után 55%-ra csökkent. Az első világháborúban Tápiószecsőről 450 fő vett részt, akik közül 63 fő hősi halált halt. Az 1920-as évek elején a Nagyatádi-féle földreform alkalmával az igénylők között 233 házhelyet és 231 kh földet osztottak ki.

Az 1920-as években az alábbi egyesületek és szövetkezetek működtek Tápiószecsőn:
Önkéntes Tűzoltó Egyesület,
Levente Egyesület,
Polgári Lövészegyesület,
Gazdakör,
Hitelszövetkezet és Hangya Szövetkezet.

Ebben az időben a településen dolgozott: asztalos, 2 ács, 1 bognár, 1 borbély, 6 cipész és csizmadia, 2 férfi szabó, 1 női szabó, 8 tollkereskedő, 1 malomtulajdonos és lisztkereskedő, 8 vegyeskereskedő, 1 fa - és tüzelőkereskedő, 1 cement- és mészkereskedő, valamint 4 cséplőgéptulajdonos is.

A legnagyobb földbirtokkal abban az időben a Hevesy-testvérek rendelkeztek (3147 kh).
A szőlőbirtokosok közül a legjelentősebbek: a Hevesy-uradalomnak 152 kh, özvegy Langfeld Mórnénak 19 kh-ja és Soós Gézának 10 kh szőlője volt

Az 1940-es évek elején Tápiószecsőn működött már egy mozi is, s emellett az iskolások gyakran színielőadásokat tartottak. Ebben az időszakban javult az egészségügyi ellátás, többször vöröskeresztes tanfolyamot rendeztek a faluban, a körzeti orvoson kívül volt már fogorvos is. 1945 tavaszán a helyi földosztó bizottság a jogosultak között 2950 kh földet osztott ki.

1946-ban avatták fel a falu művelődési házát,  1953-ban a falu központjában új iskolát avattak, amelynek udvarában később - az 1980-as évek végén - sportcsarnokot építettek. 1959-ben történt a művelődési ház felújítása.
Tápiószecsőn 1950-ben alakult meg az Egyetértés mezőgazdasági termelőszövetkezet, amely 1960-ban az általános tagosítás következtében már 2896 kh-on gazdálkodott. Ebben a termelőszövetkezetben az 1960-as évek végén az új gazdasági mechanizmus 1968-ban történt bevezetése után - az Újpesti Gyapjúszövőgyár - egy melléküzemágat épített ki a helyi és környékbeli munkaerőre alapozva. Ebben az üzemben a virágzása idején három műszakos termelés folyt, ahol elsősorban a helyi és környékbeli lappangó női munkaerőt foglalkoztatták. Ugyancsak jelentős volt a Gobelin Háziipari Szövetkezet működése is, ahol az 1970-es években több, mint 100 női munkaerőt foglalkoztattak. Viszont az Egyetértés MgTSZ-t az 1970-es évek közepén kétszer is szanálni kellett, majd 1974-től ez a termelőszövetkezet egyesült a szentmártonkátai Kossuth termelőszövetkezettel. 1990-ban ebből a szentmártonkátai termelőszövetkezetből kivált a tápiószecsői részleg. Ezt követően kárpótlási árverések során kijelölt és a tagi részarányok kimérése után 1993-ban megszűnt a termelőszövetkezet Tápiószecsőn. A kereskedelmet Tápiószecsőn a második világháború utáni években a helyi földművesszövetkezet - később ÁFÉSZ néven - irányította. 1964-ban a helyi ÁFÉSZ-szel egyesítették Tápióság és Tóalmás kereskedelmi egységeit és megalakult a Tápiószecső és Vidéke ÁFÉSZ. Ez a gazdasági egység egyesült 1977-ben a Nagykátai ÁFÉSZ-szel, amely sok helyi magánkereskedő mellett része ma is a helyi kereskedelemnek. Tápiószecsőn a Felső-Tápió felduzzasztásával még a két világháború között kialakítottak egy halgazdaságot, amelynek területe megközelíti a 70 hektárt. A halgazdaság jelenleg magánvállalkozás formájában üzemel.

1980-ban felépült az új FORFA szerkezetű iskola, amely az alsó tagozatos osztályoknak biztosít elhelyezést. 1983-ban avatták fel a Helyőrségi Művelődési Központot, a honvédségi művelődési házat. 1984 - 85-ben készült el a községi vízmű, valamint a hozzá kapcsolódó vezetékhálózat kiépítése. A 80-as évek végén a helyi sportpálya közelében építési telkeket parcelláztak és közművesítettek egy 30 hektáros területet, ahol hamarosan új falurész épült. A helyiek a közbeszédben csak "Pelenkatelep" -ként említik az újonnan épült falurészt. 1994-ben kiépítésre kerül a földgázhálózat, amelyre a lakosság nagy része csatlakozott. 1995-96-ban a Monor Telefon Társaság kiépítette a telefon - kábeltelevízió és internet hálózatot a településen. A településen az 1990 - 96 közötti időszakban az aktív keresőből 984 (36,7 %) fő talált helyben munkát, a munkavállalók nagyobb hányada 63,3 % ingázóként más településen, elsősorban a fővárosban vállalt állást. A helyi munkahelyek száma 2001-ben néhány százzal csökkent, mivel jelentősen csökkentették a helyi honvédségi alakulat fegyverjavító részlegének kapacitását.

A települést a rendszerváltást megelőzően tanácselnökként, majd a rendszerváltást követően három cikluson keresztül polgármesterként Lénárd László irányította.

A 2006. évi helyhatósági választásokon a település lakossága Incze Sándort választotta polgámesterré.

Az önkormányzati képviselő - testület összetétele:
* Anka László
* Bata József alpolgármester tisztséget tölt be
* Czirják Attila
* Dósa Anna
* Dósa Zoltán
* Halász Tibor
* Ill László Kovács Ferenc
+Nagy Jusztina
* Tábori Tivadar
* Dr. Varróné dr. Dávid Éva
* Dr. Varró István
* Walter János

A 2010. október 3-án megtartott helyhatósági választásokon öt jelölt közül a település lakossága Bata Józsefet választotta polgármesterré.

Az önkormányzati képviselő-testület jelenlegi összetétele:

*Anka László alpolgármester tisztséget tölt be
*Dombi Nándor
*Erdei Annamária
*Farkas Tibor
*Gál Csaba
*Ipacs Balázs
*Ifj. Mészáros Ferenc
*Tar Andrea Judit

(Adatok, - részletek dr. Dusek László: A Tápió-mente című munkájából)